Egyetértek. Ez viszont még csak az elmélet, kérdés, hogy van-e olyan működő gyakorlat amivel leképezhető tökéletesen a szándék.

Pl, segítsünk-e egy mélyen depressziós de egyébként fizikailag egészséges embernek meghalni, ha ő öngyilkos akar lenni? igen? nem? miért?

Segítsünk-e egy nemrég nyaktól lefelé lebénult embernek meghalni, ha a balesete után pár héttel ezt kéri?

Hol húzzuk meg a határt? Ki döntene?

Alapvetően egyetértek, DE:
1. Jogos noszty kérdése is, hogy hol húzzuk meg a határt
2. Robi, képzeld el, hogy ott állsz egy ilyen beteg mellett és kéri, hogy állítsd le a lélegeztetőt. Tfh, nem terhel büntetőjogi felelősség, ha megteszed. Ott állsz, kezed a gombon. Megnyomnád? Meg _tudnád_ nyomni, TE személy szerint?

Ez egy nagyon nehéz kérdés... Én olyan helyen dolgozom, ahol gyerekek küzdenek az élni maradásért, láttam már csodákat: intenzív osztályról visszatérő gyógyult gyereket, akiről már majdnem lemondtak, és ma már iskolába jár. De láttam dühös kamaszt, aki számon kérte mindenkitől, hogy miért élesztették újra, mikor világosan megmondta, hogy ne tegyék. Ezek után még fél évig szenvedett, majd meghalt. Én nem érzem elég bölcsnek magamat ahhoz, hogy döntsek, de az tény, hogy sokszor méltatlan állapotban hagyjuk stagnálni azt, akit szeretünk. Talán "túl fejlett" az orvostudomány, régen nem lehetett ilyen sokáig életben tartani a betegeket. Kicsit beavatkozásnak érzem ezt Isten munkájába. Egyébként az is igaz, hogy mi, egészségesen sokkal félelmetesebbnek látjuk a halált, mint azok, akik ott állnak a kapujában. Én soha olyan nyugodtnak és bölcsnek nem láttam gyerekeket, mint amikor tudták, hogy meg fognak halni. Képesek voltak szembenézni vele, és az volt a legnagyobb gondjuk, hogy az itt maradókkal törődjenek. Lehet méltósággal meghalni.

Az az álszent balhé jut eszembe, amivel néhány hónapja volt tele a média. Hogy végstárdiumos rákosokat segítettek halálba morfium túladagolással. Nem kell félni van, ilyen: nagyon sok fekete angyal dolgozik az egészségügyeben, aki benne dolgozik, nagyon jól tudja ezt.
Remélem, ha én is végstádiumos leszek, lesz aki túladagolja a morfiumot...

A kulcs pontosan az, ami a videó elején elhangzott: nem kezeljük valami egészségesen a halált. Kulturális, vallási kérdésekbe lehetne itt belebonyolódni, nem teszem.
Ami tény: az embernek vannak jogai egész életében, köztük magához az élethez. Már a magzatnak is jogai vannak, ezt mostanában vezették be.
Akkor egy felnőtt embernek miért ne lenne joga a saját halálához?
Még az elefántok is intelligensebben intézik ezt. A halálán lévő elefánt elbúcsúzik a csordától, és elmegy meghalni.
Mi meg valahogy annyira fosunk a témától, mintha legalábbis bűn lenne meghalni, vagy vágyni a halálra. Pedig miért ne lenne ez szabad? Ha az élethez jogod van, jogod van visszautasítani is, és azt mondani egy életminőségre (ágyhoz kötöttség és egyéb borzalmak), hogy nem kérsz belőle.

megfordítanám a kérdést: joga van bárkinek életben tartani valakit az akarata ellenére?

Ha meg akarnának halni, nem ennének. Te elszívtad már az agyad meg a szellemed is, robika. Üres logikai hókuszpókusz, amit itt előadsz.

Pandora szelencéjét nyitogatni nem igazán szerencsés kimenetelű dolog szokott lenni...

@bungics: az a balhé kicsit másról szólt, ott szó sem volt a beteg határozott és egyértelmű kéréséről, ami egy aktív eutanázia legalapvetőbb követelménye... ha az bebizonyosodna, ott a vád szimpla előre kitervelt módon végrehajtott emberölés lenne...

ezzel kurva sok visszaélésnek nyitnánk kaput

Mikor ápolónőnek tanultam, emlékszem az egyik tanárnőm (aki mellesleg igazgatónő volt egy kórházban, tehát ápolónő korában sok mindent megtapasztalt), mondta, hogy a kórházakban nem fogadják el az eutanáziát, de minket arra buzdított, hogy mellette foglaljunk állást. Én is egyetértettem vele. Elméletben én is tudom, hogy mi lenne a helyes.Viszont azt nem tudom, hogyha olyan helyzetbe kerülnék képes lennék-e arra, hogy megtegyem. Továbbá: ki az aki eldönti, kinek jár és kinek nem? Mi alapján? Mi a helyzet azzal, aki, mint valami növény vegetál és már nem tudja kérni? Szerintem inkább arra lenne szükség, hogy az embereket megtanítsuk arra, hogyan is kell kezelni a halált. Meg kellene értetni, hogy van egy olyan pont amikor az "élet" már nem élet. Ehhez persze az is szükségeltetik, hogy merjünk felelősséget vállalni, ami a magyar társadalomból eléggé hiányzik. Tudom teljesen más, de miért van az, hogy ha például egy szeretett kedvencünkkel történik olyan, hogy gyógyíthatatlan, és látjuk, hogy szenved, akkor gondolkodás nélkül átsegítjük őket a halálba, mig az embertársainkkal, (családtagokkal, barátokkal, akiket állítólag "szeretünk") nem?
phaszfej: szerintem jó nagy hülyeséget írtál. "Ha megakarnának halni nem ennének." Egyrészt ez iszonyat hosszú folyamat, még több szenvedéssel. Pont ez alól szeretnének megváltást. Másrészt ha észreveszik a tervét, lenyomnak neki egy gyomorszondát és azon táplálják, kvázi éhen halni sem hagyják.

@phaszfej: Mert a lebénult, magatehetetlen beteg szalonnázni szokott az ágy szélén, mi? És csak úgy visszaküldi a reggelit, ha nem akarja megenni. Frászt. Infúzió, gyomorszonda. Mozgásképtelen ember az ellen mit tehet? Még megmondani se tudja, vagy maximum azt, hogy ő ebből nem kérne.
Látom, sokan értik a videót.

Újra megnézve a videót és elgondolkozva még egy-két észrevétel:
Azért le a kalappal előtted Robi, hogy ezt a véleményedet is ilyen nyíltan bevállalod! Arról nem beszélve, hogy példamutató az, ahogy érvelsz. A mai társadalomban az (is) nagy baj, hogy csomó mindent álszenten kezelünk, vagy inkább nem kezelünk. "Jaj, nehogy beszéljünk a halálról, ez tabu!" Miért, ha nem beszélünk róla, akkor örökké élünk? Mi a nagyanyámat szinte a végsőkig otthon ápoltuk, és anyám karjaiban halt meg. Az utolsó tiszta pillantásában annyi hála volt! Soha nem akarta, hogy gépre kötve hagyjuk vegetálni. Ez a videó is arról győz meg, hogy szerintem mindenki érti, miért is volna ez a megoldás jó, mégsem vállalja fel senki a döntést. Mert félünk állást foglalni, félünk a következményektől. Amúgy meg azzal, hogy nem szabályozzuk egyértelműen ezt a kérdést, csak visszaélésre adunk lehetőséget. Ez rosszabb mindennél.
Robi, Téged azért is tisztellek, mert van bátorságod állást foglalni és mindezt úgy, hogy érvelsz, elgondolkoztatsz. Sokan úgy vélik, nincs jogunk elvenni az életet, mert az életet Isten adta és csak Ő veheti el. Ez igaz. De ahhoz van jogunk, hogy "lefogjuk" Isten kezét, és mesterségesen beavatkozva, gépek segítségével tartsuk fenn azt, amit már Isten is elvenne?

Fenimore, tökéletesen egyetértek veled.
Egyébként az elefántok "eltemetni" - elbúcsúztatni szokták társukat. Talán más fajra is jellemző ez !?
A csorda ágakat meg minden effélét hord rá, így, nem ássák el azért :) Minden állat, ha érzi a végét elbújik, mert fél, kiszolgáltatott és nincs ereje az életét tovább folytatni.

Amit művelnek a haldoklókkal, az mind pénz pénz pénz is !
Gyógyszercégek mocskos üzlete.
Könyörgök nehogy vki elkezdjen itt hörögni, a gyógyszerekről általában.
Engem nem ez a videó győzött meg, bár nagyon jó érveket hoz fel ami figyelemreméltó mindenképpen.

@Fenimore: Megtagadhatja a kezelést, nagyokos. Te is drogos vagy?

Mi értelme pl. valakit bármeddig, ágyhoz kötve gyógyszerezni, és tudod róla, hogy már a műtét sem menti meg.
Hallucinál, borzalmas fájdalmak között, ha erős a szervezete tovább bírja... De minek ? Ha szereti az ember akkor elengedi mert az már nem élet neki, és ez a tisztelet.
Hagyjuk már a mennyei csodákat, nem ez az általános.
Hanem a rideg valóság. Ezzel kéne szembenézni. S cselekedni.
Konkrétan az olyan emberekről beszélek, akikről már teljesen lemondott az orvostudomány és tünetileg "kezeli", ami tönkre teszi a szervezetet még jobban, de elég ahhoz, hogy "életben" tartsa. Remélem egyértelmű a mondanivalóm.

phaszfej, te vagy a nagyokos, ha nem akarnak enni akkor nem esznek ? Mi van ? Vmikor a gyógyszert sem tudják bevenni és beadják és megetetik és infúzió.....

a halál nem annak fáj aki elmegy, hanem azoknak akiket itt hagy.... èn már jöttem vissza hasonló helyrol...lattam korhazban remenytelen embereket, kegyetlen volt

Szerintem az emberek egyszerűen nem akarnak tudomást venni a halálról, pedig ez mindenkit érinteni fog egyszer.
Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy apukám mellett lehettem az utolsó napokban, órákban. Nagyon intenzív és valahol mégis természetes dolognak éltem meg. Kívántam és akartam, hogy hamar vége legyen és ne szenvedjen tovább.
De itt is megmutatkozott, hogy vannak emberek, akik máshogy élik meg a halált. Míg én elvettem az oxigén palackot és feltapasztottam a morfiumot, addig a testvérem a maszkot akarta feltenni, és reménykedett, hogy jobban lesz. Nem vagyok orvos, de van az az állapot és szint, amikor már tudja az ember, hogy vége. A legnagyobb hülyeség, hogy nem mondjuk ki ezeket a dolgokat és ködösítünk. Igenis el kell búcsúzni, kimondani, hogy elmegy a másik és megadni a jogot hozzá, hogy ő maga eldöntse. Nem a saját akaratunkkal, hanem a másikéval kell foglalkozni. Úgy általában az életben is néha figyelni a másikra, de ilyen szituációkban főleg.

A születésről mindenki nyíltan beszél, gratulál és minden részletre kiváncsi, míg a halált besöpörjük a szőnyeg alá, mintha akkor nem létezne. Háborúról, napi mészárlásokról, balesetekről az emberek nyíltan beszélgetnek egy kávé mellett, de ez mind olyan távolinak tűnik, mintha a saját kis életüket a halál el sem érhetné. A hírekből csak azt hallják, úristen egy nővér aki gyilkol! Micsoda borzalom!

Igenis segíteni kell a haldoklókat. Igenis jogot adni nekik, hogy a saját életükről döntsenek, amibe a halálhoz való jog is beletartozik! Kollektíve elvinném azokat, akik ellenzik az aktív eutanáziát olyan emberek közé, akik végső stádiumban vannak. Bár lehet nekik az sem segítene, mert akkor sem a haldoklók állapotát néznék, hanem saját egójuk lebegne a szemük előtt. Egyszerűen nem értem ezt hogy lehet ellenezni!

Kedves Róbert!
Most jó nagy nyilvánosságot kapsz egyéb médiás szereplések lévén,ha szabad ilyet mondani,kívánni maradj hű magadhoz és ne feledd felvenni a harcot a jó ügyekért, mert már több emberhez eljuthat a mondanivalód!

Üdv. Melinda

@phaszfej:
Nem vagyok drogos, de kezdem azt érezni, hogy szívnom kéne valamit...
Megnézted a videót? Megértetted? Nem úgy néz ki...
Hogy tagadja meg valaki a kezelést, ha magatehetetlen, és a külvilág meg nem hajlandó foglalkozni az eutanázia gondolatával? Ez maga az eutanázia-vita, amiről közéleti viták tucatjai (és ez a videó is) szólnak. Hogy mi van azokkal, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy akár csak kifejezzék az óhajukat a halálra. Akik úgymond vegetálnak. Hogy van-e az a határ, ahol abbahagyják a kezelésüket maguktól, még ha a beteg nem is tud jelezni...

És természetesen ha valaki mégis kérné, hogy ne tartsák életben, mert még képes kérni, akkor azt nem teszik meg. A Hippokratészi eskü értelmében kezelést megtagadhat a beteg (mondjuk sugarazást ráknál, vagy ilyesmit), de életben tartani kötelező. Tehát nem fogják elkezdeni nem etetni, hanem ha makacskodik, kap egy gyomorszondát, vagy infúziót.

Tisztelt Puzsér úr!Először is köszönöm a témát,amelybe volt mersze és esze belevágni,bár egyiken sem lepődtem meg.Teljesen egyetértek az Ön véleményével.Egészségügyben dolgozok,nyilván ennek köszönhetem,hogy társam megkaphatta azt a kegyet,hogy méltón távozzon.Aki látta már haldokló ember szemében a könyörgést,félelmet,az nem tagadhatja meg az eutanáziát.Mi még a betegsége elején beszéltünk arról.hogy mi fog történni a végső napokban,órákban.Ő ebből nem kért.Orvosával nem beszéltünk erről - micsoda álságos dolog ez is -,csak összenéztünk vele és bólintottunk.Nincs lelkiismeretfurdalásom,megadtuk azt,amit kért.Az élhető életet szabad meghosszabbítani,de ne más döntse el,hogy egy adott személyiség mit tart élhetőnek. Phaszfej pedig tegyen látogatást krónikus belosztályon vagy onkológiai utógondozóban,empátiája hasznát fogja venni.

@antisystem: Gratulálok, megértetted a lényegét, amit írtam. :/

@antisystem: Sőt, mesélek neked még valamit: ha elvetél egy mondjuk 14 hetes kismama, a magzat kb. 4 cm, és képzeld, van szeme, szája, keze, lába és kapálózik, sőt nyekereg. Azzal mit kéne csinálni szerinted, okoska?

Az eutanáziát a jog oldaláról az "öngyilkosságban közreműködés" tényállása felől ítélik meg. Tehát nem az az eutanázia, hogy haldoklik az illető, és géppel/szerrel stb. életben lehet tartani, de minek, és leveszed a gépről, szerről, akármi; akár a beteg, vagy bizonyos esetekben a hozzátartozók kérésére. Az aktív eutanázia az, hogy a beteg természetes módon életben maradna még hetekig, hónapokig, akár évekig, és adsz neki egy injekciót, koktélt, bármit, ami megmérgezi 20 másodperc alatt.

Valójában akkor nem szembesül az ember - és a hozzátartozó - a halállal, azzal iktatja ki a meghalás kultúráját az életünkből, hogy erős, aktív embereket "segít" át a halálba, rövidre zárva az oda vezető utat, a haldokló és a hozzátartozók gyászmunkáját stb.

A társadalom, amely nem képes már szembesülni a halállal, a meghalással, elveszíti az egyetlen kontrollt, amely emberarcúvá teszi magát a társadalmat. Éppen ezért társadalmi jellegű a kérdés, és nem lehet "nekem így tetszik" alapon, egyéni síkon kezelni. Ezt a paradoxont kellene megérteni, és utána beszélgethetünk tovább.

Lényegében a videós érvelés arra épat - csak nem mondja ki-, hogy a szenvedés nem értékes. Ami egy teljesen téves álláspont; szenvedés nélkül mind paráznákká és zsarnokká válnánk (Pilinszky). Csak a szenvedésben mutatkozhat meg az emberi nagyság egyik dimenziója, a gyászjelentések úgy mondják, "méltósággal viselt" szenvedés. Az öngyilkosság pedig nagyjából a legborzasztóbb dolog, amit ember el tud követni.

Van a szembeszomszédban egy fiú, épp most dobta a volt barátnője, napjában többször elmondja, hogy meg akar halni, csak hát ugye, nincs hozzá bátorsága. Ugyan lökje már ki valaki az ablakon. Vagy ott vannak mindenfelé az életük csúcsán járó, erős egészséges emberek, valaki mérgezze már meg őket gyorsan, mielőtt szembesülniük kellene azzal, hogy elkaptak valami halálos betegséget.

@julios: Nagyon jókat írsz, csak pár megjegyzés.

1. hogy a szenvedés értékes, azt szerintem csak az mondja ki, aki még nem szenvedett úgy istenigazából. Ráadásul milyen szenvedésre gondolunk? Pilinszky szenvedett, mikor ilyen okos volt?

2. Az utolsó bekezdésben olvasható érveid, példáid nem jók. Az eutanázia az életnek arra a szakaszára kell hogy vonatkozzon, mikor az élet élhetetlen minőségű, mesterségesen meghosszabbítgatott fizikai haldoklás, nem arra, hogy mindenki úgyis meghal, öljük meg előbb, mert tökmindegy.

Az öngyilkosság meg egy érdekes kérdés. Nyilván a vallásosok szemében maga a fertő, akármi is az oka, de amíg nem sodródsz a szélére, addig úgysem tudsz nyilatkozni róla. Én most itt nem szeretnék, mert szerintem nem tartozik ide. Az öngyilkosság sosem lehet az eutanáziával egy lapon, sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom. Persze lehet hajlítgatni a témát, hogy aki gyógyíthatatlan betegsége miatt hozza előrébb a saját halálát, azzal mi van. Az öngyilkosság oka mégis túlnyomó többségben lelki szenvedés szokott lenni.

Azt meg, hogy a gyászjelentés mit ír rólam, mikor már három méterrel a föld alatt vagyok, pont letojom. Nehogy már ez legyen az iránymutatás az életben. A gyászbeszédek és gyászjelentések egyébként is hihetetlenül képmutatóak és hazugok bizonyos esetekben.

@bungics: "ha elvetél egy mondjuk 14 hetes kismama, a magzat kb. 4 cm, és képzeld, van szeme, szája, keze, lába és kapálózik, sőt nyekereg. Azzal mit kéne csinálni szerinted, okoska?" - kérded. Megleplek: A VILÁGON SEMMIT. Egy 14 hetes magzat (ami NEM 4 cm, hanem 10 cm és 60-70 gramm) a te döntésedtől vagy nem döntésedtől, csinálásodtól vagy nem csinálásodtól függetlenül, mondhatni Gaia földmutter szeszélye által életképtelen. Persze te nyugodtan tele is nyomhatod akár morfinnal, ignorálva azt a tényt, hogy sanszosan nincsen még differenciálódva a kortex 4. laminájának interneurális kapcsolatrendszere, ahol a morfin hat egyáltalán. Na, ezek mennek...

Teljesen igaza van a robinak!!!!Ápolónőként rengeteg embert láttam szenvedések közepette elhunyni.Rengeteg embernek fogtam a kezét mikor elment mert nem volt mellette senki és csak az hiányzott neki hogy valaki mellette legyen.Mindenkinek joga van eldönteni hogy élni akar vagy nem akar szenvedni és inkább meghalna.Az a baj hogy ezt a jogot nem hajlandó nekik megadni senki mert az egészséges emberek félik a halált de ha ők is betegek lesznek majd könyörögnek érte.

Szerintem azzal kellene kezdeni, hogy külön választjuk az aktív és a passzív eutanáziát: teljesen más dolog egyszerűen nem újra éleszteni valakit, vagy lekapcsolni a gépekről, mint belőni egy utolsó koktélt.
Véleményem szerint nem szabad Istent játszani. Senkit sem szabad erőszakkal, akarata ellenére életben tartani, de átsegíteni sem a túlvilágra.
Nincsenek nagy tapasztalataim, de nagyon sok ember, aki nem tud meghalni, valamit még el szeretne intézni az életben, de talán csak a tudatalattija tudja, hogy mit. Vagy valójában retteg a haláltól, és azt várja, hogy mások adják fel helyette. Egy pszichológus, gondozó, családtag sokat segíthet ilyen esetekben.
Méltóságteljesen, szeretetben meghalni a lényeg, nem pedig az, hogy megússzuk a fájdalmat.
Élni is méltóságteljesen kell. Attól, hogy valaki béna, vagy vastüdőben él, még lehet boldog. Oda kell rájuk figyelni, szeretni, gondozni kell őket. Megadni nekik minden lehetőt, ami által teljesebb az életük, amitől úgy érzik, érdemes élniük. Mi lett volna, ha Stephen Hawking is feladja? Ha ő emberséges körülmények között tud élni, mi miért nem adjuk ezt meg a betegeinknek?

sziasztok. egy orvostanhallgató vagyok.
1. sok végstádiumúnak tűnő beteg van, aki mégis felépül és minőségi életet tudnak élni. tehát nem egyértelmű a kérdés, h ki az, akinek nincs erre esélye, és ki az, akinek van. persze nem ez az átlag, de a pár % nem 0%.
2. ha majd orvos leszek, nem szeretnék senkit sem megfosztani az esetleges gyógyultan töltött éveitől. és nem szeretném én eldönteni, h mikor kész az illető a halálra. mert ezt Isteni feladatnak látom, és nem szeretném magamat ilyen piedesztálra emelni.
3. ha valaki tényleg azért él csak, mert fel van kapcsolva egy gépre: nem az orvosokat kell meggyőznie arról, h neki ebből elege van, hanem a saját rokonait. ha xy végstádiumú gépre kapcsolt beteg el akarja hagyni a kórházat, és ennek helyességéről meg tudja győzni összes rokonát, akkor el is fogja hagyni. ez azonban nem aktív eutanázia, hanem passzív. de a gyakorlatban ez sem működik, mert pont xy-né fogja perlekedéssel fenyegetni az adott kórházat és ő ragaszkodik körömszakadtáig férje életéig.
4. tehát nem csak az orvosok felelőssége a haláltól való félelem. sőt, szerintem erre ők válnak a leginkább immunissá. ez társadalmi probléma.
5. és ha a végstádiumú beteget hagyjuk hazamenni a kórházból, tehát passzív eutanázia történik, szerintem nincs szükség aktív eutanáziára, mert hamarosan bekövetkezik a halál. és nem kell, h bárkinek is a lelkét terhelje az aktív eutanázia erkölcsi helyességének kérdése. mert ez igenis kérdés. még ha egyet értünk az elvével, akkor is. mert nehéz meghúzni a határt a gyilkos és a segítő kéz között.
6. a nem végstádiumú, csökkent életminőségű betegekről: van, aki képes így élni, van, aki nem. de az, h élünk-e vagy sem, nem a mi akaratunk. senki nem dönthet arról, h megszületik-e és kevesen mernek dönteni a saját haláluk mellett (és vajon természetes-e, h valaki így tesz? ez egy másik kérdés). senki sem dönthet a saját képességéről. mindig lesznek, akik jobb adottsággal rendelkeznek, és olyanok is, akik rosszak. de a boldogság nem ettől függ. az élet nem igazságos. van, aki látszólag többet kap, van, aki kevesebbet. van, aki végigszenvedi az életét, de jó példával szolgál több más, "egészséges" embernek. az élet nem a boldogságról szól, ezt be kell látnunk. itt nem működik. nem lehet mindenki boldog. mit lehet tenni? én hiszem, h van túlvilág (én Mennyországnak nevezem), ahol igazság lesz. és ha ebben hiszek, akkor már van értelme a szenvedésnek. ha meg nincs túlvilág? ez esetben tök mindegy, mert meghalunk és nem szenvedünk többé.

www.metacafe.com/watch/an-JcQN27t44h7m7/meet_joe_black_1998_old_jamaican_woman_part_2/

Olyankor mi van, amikor az orvos nem hajlandó kimenni a betegnek beadni az injekciót arra hivatkozva, hogy már túl öreg és úgy is meg fog halni? Ilyenkor nem ad sem gyógyulási lehetőséget, sem megnyugvást a betegnek...
Mielőtt még valaki megkérdezné hogy ez feltételezés e: Nem! Az én nagymamánál pont ez volt!

Ez egy nagyon nehéz kérdés, persze mindenkinek joga van a méltóságteljes élethez...
Ez a link egy régebbi, Polcz Alaine-nel készült hosszabb beszélgetés részlete, ahol az euthanáziáról szól - a beszélgetés egészében pedig inkább a "szép halálról", a halál - mint az élet befejező részéről beszélgetnek.
www.youtube.com/watch?v=ItHf_S7u60U&feature=relmfu

Városunkban haldoklott egy nagyon ismert népszerű fiatalember. Gyógyíthatatlan beteg volt, borzalmasan szenvedett. Az orvosai behívták a feleségét egy csütörtöki napon, hogy búcsúzzanak el egymástól. Ezután a halálos beteget altatásba vitték le, szombaton vett lélegzetet utoljára, meghalt. Méltósággal halt meg, nem ordítva a fájdalomtól. Ezt meg kellene adni minden haldoklónak. Ebben a kórházban halt meg egy 85 éves néni. Öt napig ordított a fájdalomtól, kiválasztó szervei leálltak. Nagyon-nagyon jó asszony volt, egész életében eleget tett a kötelezettségeinek, neki nem járt a megváltó mélyaltatás.
A lovakat lelövik, a kutyákat elaltatják ha már a végüket járják, az emberek többségének miért nem jár a kegyelem?

Az eutanázia engedélyezését olyan komoly jogi, erkölcsi megfontolás és vita előzné meg, amibe a jogalkotók és talán az orvosok sem akarnak belebonyolódni. Évek óta felröppen egy egy bemutatott riportfilm miatt, de néhány nap után el is csitul. Ebben nem is akarom leírni az állásfoglalásomat. Viszont elhangzott, és több hozzászóló is írt az abortuszról, meg arról, hogy most már a magzatnak is van joga és ezért sokkal körülményesebb a magzat elvétele. Ez rendben is van. Amennyiben nem az volt a cél, hogy a gyér születési statisztikát így növeljék. Tudom ez így nyersen hangzik, és remélem nem így van.

Róbert!
Ha van időd, és kedved, ezt az oldalt nézzd meg kérlek! engem személy szerint érdekelne a véleményed! Ezzel mennyiben értesz Te egyet? Szóval ha gondolod:
mek.niif.hu/00100/00162/html/bioeth3.htme

Isteni, nem működik a link... Ide írom, hol lehet megtalálni a keresőben. Másnak is érdekes olvasmány lehet!

" Bioetika jegyzet III.- MEK ( Magyar Elekrtonikus Könyvtár)"

Ha van vélemény, szívesen olvasnám! Köszönöm!

@hátszerintem: Én ezt a nézetet osztom! Te is olvassd el, amit ajánlottam bioetikából. Igazából az értelmetlen kezelést vissza lehet utasítani, és az így bekövetkező halál igazából nem is eutanázia, hanem a természet sora... A fájdalmat és szenvedést pedig lehet csillapítani! Én is hívő vagyok, és hiszem, hogy van Mennyország! De különben is annyi minden következne abból, ha bevezetnék az eutanáziát... Gazdasági érdekekből azonnal lennének olyanok, akik a társadalom jó részét iktatnák..., és egy idő után a kutya sem kérdezné az aegyén véleményét... Én ettől félnék a legjobban! szia!

Az eutanázia tilalma tényleg az életet védi, de indirekt módon nem a beteg életét, hanem azét, aki "kegyesen" hozzásegítené a haldoklót.

Értem én Puzsér logikáját, de nem értek vele egyet. Szeretnék vele egyet érteni, de nem lehet!

Nem az ember az, nem lehet az ember az, aki dönt egy másik ember életéről. Sok esetben még akkor sem, ha az a sajátja.
Vékony a határvonal a kegyelem és a hülyeség között.

Az emberiség még csúnyán benne van a szellemi középkorban. Azt gondolom, hogy amíg nem értjük meg a halált igazán (hogyan is érthetnénk?!), addig nem szabad megmondanunk, hogy mi a helyes és mi nem az.

Az életünk "urai" mi vagyunk. Jogunk és felelősségünk van minőségi életet élni.
A halál azonban "isten" kezében van. És itt most mindenki döntse el, hogy neki mi az isten. Én egyszerűen arra gondolok, hogy a világunk azon meg nem értett kollektív tudatalattija, ami jobb híján csak hinni tudunk.